Prológus
Félni, gyűlölni vagy szeretni egy embert. Rápillantani vagy fejünket elfordítani. Megvetni talán égbe emelni. Csak rajtunk áll. Rajtunk.
Olyan dolgot megszeretni amit eddig irtottál, igen furcsa dolog. Leírhatatlan, szavakba nem lehet ölteni. A fájdalom után szomjazunk a bosszúra, esküdt teszünk. Mit kérdezés nélkül betartunk, de ha felrúgjuk az sokkal égetőbb mit a karmazsin lángokban elveszni, eltűnni. Később a bűntudatunk felemészt, visszagondolunk mit tettünk, miért, miért tettük ezt velük. Tehetnek róla hogy ilyenek? Nem. Ilyen a természetük, tele van az ember iránti vággyal s egyben gyűlölettel. Ők azok, akik bíbor szemekkel,vért keresnek ők hozzák el a vörös éjszakákat, a rettegés időszakát.
Mit is akarok ezzel kifejezni. A bűnömet. Kék szemeiben megtaláltam a reményt s megszerettem, különb volt, ártatlan és félt, tőlem, mindenkitől akik körül vették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése